Festményeimről

Az elmúlt 10 évben alig vettem ecsetet a kezembe, mert – bár a festészet terén szerzett ismereteim a kezemben voltak – azt az utat nem láttam, amelyen haladni szeretnék.Lassan kezdett körvonalazódni előttem, mire úgy éreztem, itt az ideje, hogy ismét festeni kezdjek.

Bizonyára vannak olyan emberek, akik csak ennek – az érzékszerveinkkel érzékelhető – világnak a létét ismerik el, vannak olyanok, akik hisznek abban, hogy kell lennie valaminek, ami magasabban áll ennél a fizikai világnál, és ennek okát és alapját képezi, és vannak olyanok, akik minden kétséget kizáróan tudják, hogy ezek a magasabb világok léteznek, itt vannak körülöttünk és bennünk egyaránt.

Ezek a világok bizonyos tulajdonságaikban hasonlítanak a tárgyi világra, bizonyos tulajdonságaikban azonban elütnek tőle. Ilyen tulajdonságuk pl. a folyamatos változás, az intenzív színek, a tárgyi világhoz is hasonlító formák, melyek szakadatlanul mozgásban vannak. Ezekben a világokban minden él. Ami itt tárgy, az ott történés.

Ezeknek a világoknak egyes elemeit próbáltam megragadni képeim készítésekor. Születtek olyan képek, amelyek múltbeli eseményeket idéznek fel, vannak jelen és jövőbeli eseményeket ábrázoló képek, és vannak olyanok, amelyek folyamatosan jelenlévő történéseket jelenítenek meg. Vannak olyanok is, amelyek az emberi lélek belső életének, fejlődésének egyes eseményeit jelképezik.

Azok, akik legalább hisznek a magasabb világok létében, talán értelemmel is fogják tudni, egy-egy képnek a jelentését. Azoknak azonban, akik eddig még nem találkoztak velük, a lelkét és a szívét szeretném megszólítani képeimmel.

Kérek ezért mindenkit, hogy üres fejjel, üres szívvel és üres lélekkel nézzen meg egy-egy képet, figyelje egy ideig, és engedje a képnek, hogy az bontakoztassa ki fejében, szívében és lelkében amit el akar mesélni.

szerző: Sztojka Zsolt